Ülj egyenesen!

elmélkedés  az Évközi 2. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Sokszor hallhattuk gyerekkorunkban édesanyánk vagy a tanítónéni figyelmeztetését: Ülj egyenesen! Az iskolapadban vagy otthon ugyanis tanulás, játék közben könnyen meggörbül a tartásunk. Sajnos, sokat ülünk a számítógép előtt, a TV előtt, a fotelban a telefont babrálva, és ha nem alakítunk ki helyes testtartást, akkor annak hátfájás a vége. Ez aztán deformálhatja a gerincünket, és komolyabb betegségekhez is vezethet.

Ülj egyenesen! Húzd ki magad! - halljuk magunkban a gyerekkori vezényszavakat, amelyek arra ösztönöztek, hogy testfelépítésünknek megfelelően törekedjünk felfelé, és ne folyjunk szét a megszerezhető javak horizontján. A gyermek Sámuelnek tiszta volt a szíve, hallotta Isten hangját, de meg kellett tanulnia, hogy ez a hang nyújtózkodni hívja, felkelni a kellemes fotelből, a gép mellől, a telefon mellől, a fekvő helyzetből, és élni egy értelmes életet, ami belőlünk nem magyarázható. "Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatoké?" (1Kor 6,19) Testben való életünknek nem elég kellemesnek, élvezetesnek lennie, mert ez nem elégít ki bennünket. Többre vágyunk. Vágyunk megtalálni azt, aki életünket széppé, nemessé, értelmessé teszi, aki betölt bennünket túlcsorduló boldogsággal. András és János ezt a valakit fedezte föl Keresztelő Jánost hallgatva, "és követni kezdte Jézust. [...] András [...] először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: »Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet«, és elvitte Jézushoz." (Jn 1,37b.41-42) Mert tudta, ő is vágyik kiválni a horizontból. Vágyik rá, hogy Isten megszólítsa tettrekész szívét, és teljes ajándékozássá tegye életét. Ő is mondogatta Sámuellel: "Szólj, Uram, hallja a te szolgád." (1Sám 3,10b) Ez a bátrak útja, akik nyújtóznak felfelé.

Nyújtózkodj, ülj egyesen! Keresd, ami vonz felfelé!