Trambulin

elmélkedés Advent I. Vasárnapjának szentírási szakaszaihoz

A trambulin, azaz a gumiasztal elődjét az inuitok rozmárbőr felhasználásával hozták létre. Ezzel dobálták egymást a levegőbe. Abban biztosak a kutatók, hogy az eszkimó kultúrában rituálékra és játékra egyaránt alkalmazták, sőt, talán életmentő funkciója is volt. A mai Kína, Irán és Egyiptom területén a régészek számos piktogramot találtak, amelyek hasonló szerkezeteket ábrázolnak. A nyugati ember az eszkimóktól vette át a trambulint. 1887-ben a tűzoltók már életmentésre használták, nem sokkal később pedig cirkuszi mutatványok része lett.

Ma az idősebbek hatékony edzésformaként tekintenek a trambulinra. Rendszeres használata csökkenti a test zsírtartalmát — tehát fogyásra alkalmas —, erősíti a lábat, a combot, az alhast és a csípőt, növeli a mozgékonyságot, egyszóval izomerősítő. A gyerekek önkéntelenül vonzódnak hozzá. Az ugrálás öröme mellett a trambulin használata fejleszti az egyensúlyérzéket, a koordinációs képességeket és az állóképességet. A szabadban való mozgás jótékony hatással van a gyerekek közérzetére, stresszoldó hatású, és elősegíti a szociális kapcsolatok kialakulását.

A trambulin a szabadság különleges élményével ajándékoz meg. Váltakozva éljük meg a biztonságot, ahogy a gumiasztal szorosan körülöleli testünket, és a szabadságot, ahogy a gumiszövet ismét összehúzódva a magasba repít. Az ember vágyik a magasba, ahol úgy képzeljük, szabadság van és végtelen boldogság. Mindannyian vágyunk a végtelenbe röpítő lendületre és a súlytalanság pillanatára, amit akkor élünk át, amikor legyőzi lendületünket a gravitáció. Kitörölhetetlen reménnyel várjuk, hogy "jönnek majd napok – mondja az Úr –, amikor teljesítem a jót [...] megszabadul Júda, és biztonságban él Jeruzsálem. És a várost így hívják majd: »Az Úr a mi igazságunk!«" (Jer 33,14a.16) Szabadság és biztonság - éppen úgy, mint a trambulinon. Az Istenbe rejtett életnek ez az ígérete - imádkozik értünk Pál apostol - "tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor a mi Urunk, Jézus majd eljön, összes szentjének kíséretében. [...] Istennek tetsző életet [...] éljetek […], s haladjatok egyre előbbre." (Vö. 1Tessz 3,12.4,1b)

Emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok. […] Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek [...] az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. " (Lk 21,28b.34)

Erősítsük lelkünk, szellemünk izmait ezen az adventi trambulinon! Röpítsük a magasba az Úrhoz gondolatainkat, érzéseinket nap mint nap! Fejlesszük egyensúlyérzékünket, szociális érzékenységünket bűnbánattartással és jótékonykodással! Érezzük, ahogy megtart bennünket az egyház körülölelő szövetként akkor is, ha nagyot zuhanunk! Ne engedjük, hogy megbénítsanak a hírek, amelyek bűvöletében "az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal." (Lk 21,26a) Nézzük inkább az eget és Jézust, "amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel." (Lk 21,27) Legyünk telis-tele reménnyel, "gyarapítson és gazdagítson [...] az Úr a szeretetben egymás és mindenki iránt!" (1Tesz 3,12a)