Teli szatyor

elmélkedés az Évközi 25. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Általában teli szatyorral flangálunk a városban. Viszünk magunkkal esernyőt, fésűt, dezodort, kézfertőtlenítőt, zsebkendőt, nedves kéztörlőt otthonról. Aztán beugrunk a gyógyszertárba, ott mindig olyan jó illat van, meg a drogériába is, ott szintén olyan csillogóan kellemes és tiszta minden. Itt is, ott is beledugunk egy s mást a szatyrunkba, és mire a boltba érünk, a szatyor már tele van; muszáj másik szatyrot venni, de azt is telepakoljuk.

Nemcsak a szatyrunk, hanem a fejünk is tele van. Hosszú listákat írunk a teendőinkről, dolgainkról. Beosztjuk fejben, hogy mit hol és kivel kell elintéznünk, megbeszélnünk, egyeztetnünk. Ezért aztán ha találkozunk valakivel, aki gyanútlanul megkérdezi: "Mi újság veled?", csak úgy ömlik belőlünk a szó, és mint valami verset mondjuk strófába szedve mindazt, amivel tele vagyunk. Ráadásul azt hisszük, hogy a kérdésre válaszoltunk... Pedig mi van bennem? Tátongó üresség: vágy a szeretetre. Hiába pakoljuk tele fejünket, szatyrunkat dolgokkal, nem érezzük tőlük értékesnek magunkat. Konokul szervezzük életünket, rójuk útjainkat, de "az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr." (Iz 55,8b) Szépen rendben tartott lakásunk nem telik meg szeretettel, csak dolgokkal. Ezért kéne üres szatyorral elindulni minden nap. Kell, hogy üres szatyor legyen a lelkünk, mely Istenre vár. Ő szelíden hagyja, hogy megtalálják, akik őt keresik. (Vö. Iz 55,6) Nem lehet tele szatyorba pakolni. Ürítsem ki előbb magam, hogy befogadhassam őt. Ha tele vagyok saját fontosságom bizonygatásával, mert mi "viseltük a nap terhét és hevét" (Mt 20,12c), akkor olyan jutalmat kérek, ami nem fér belém. Csak tizenegy órai munkásként, üres szatyorral tapasztalhatom meg, hogy "közel az Úr azokhoz, akik őt hívják" (Zsolt 145,18a). Ha tudom, hogy szükséget szenvedek, és mindenben rászorulok szerető könyörületére, akkor tapasztalom meg, hogy "bőkezű a megbocsátásban." (Iz 55,7c) Az apostolok hitték, hogy mindenük tőle van. Ezért mondták, "számomra az élet Krisztus" (Fil 1,20a). És Krisztust, "az élet Igéjét hirdetjük nektek" (1Jn 1,1d), "éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan." (Fil 1,27a) Kövessük őket, pakoljuk ki teli szatyrainkat!