Télen nagyon hideg van...
Kedvelt népdalunkat dúdolgatva, talán eszünkbe jut, miért is nem jó az, ami van? Miért nincs soha jó idő? Miért kell mindig más? A pusztában vándorló választott nép hol az ivóvíz miatt aggódott, hol a húsos fazekak mellé vágyódott. Ez azóta sincs másképp. Mindig van min sopánkodni, csámcsogni, elégedetlenkedni. Miért nincs soha jó idő?
A keresztény közösség azonban elüt a trendtől, és más irányba figyel. Péter apostol hallgatósága nem másokat szid, nem a körülményeket hibáztatja, hanem azt kérdi: "Mit tegyünk?" Ez az egyetlen értelmes kérdés valójában. Ezért erre van egyedül értelmes válasz: "Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára." (ApCsel 2,37b.38b) Jó, ha azt keressük, ami előre visz, amit mi tehetünk. Ferenc pápa szerint "a szeretetben való önátadásra szól" mindannyiunk közös hivatása." (Ferenc pápa, Üzenet a hivatások 60. világnapjára) Ha Jézusra figyelünk, az Ő tervei szerint rendezzük be életünket, nem kell csapongó vágyaink után futni. "Krisztus is szenvedett értetek, hogy az ő nyomdokait kövessétek." (1Pt 2,21b) Ereje fölemel, és kiszabadít rossz szokásaink harapófogójából.
Ezek a rossz szokások azért hirtelen ötlet, kósza vágy, legyőzhetetlennek hitt kívánság képében újra és újra át akarják venni az irányítást, és próbálnak beszivárogni a juhok aklába, azaz az életünkbe, a kerítésen keresztül. Ha hagyjuk őket, előbb-utóbb lebontják a kerítést, szétzilálják az életünk, és idővel nem lesz egy nyugodt sarok se benne, csak kívánságok, elvárások, kudarcok. A pásztor azonban az ajtón megy be. Az ajtót én nyitom ki előtte, én engedem be, én figyelek rá, és én tanulok tőle. Ő tiszteletben tartja kerítésemet, az én életemet. Ha beengedem, akkor az Ő csodálatos élete az enyém is lesz. "Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen." (Jn 10,10b)
