Tavaszi nagytakarítás

2024.02.29

Idővel felgyűlik az íróasztalon a sok levél, jegyzetlap és a cetlik az intéznivalókkal. A nappaliban a reklámújságok, a konyhában a mindenféle göngyöleg tornyosodik. Jó pár dolgot nem dobunk ki egyből, mert kötődünk hozzá, vagy úgy gondoljuk, jó lesz még valamire. Nagyböjtben aztán a gyümölcsfák metszésével, a kiskertek, az udvar összegereblyézésével egyszerre a házban is sort kerítünk egy tavaszi nagytakarításra, amikor kezünkbe veszünk újra mindent, és rangsort állítunk fel: ami fontos, azt letörölgetjük és a helyére tesszük, ami nem, azt kidobjuk. Amikor a fák, a szőlő megmetszve, a veteményes megkapálva, elültetve, az udvar rendbe téve, a ház feltakarítva, elégedetten nézünk körbe, mert mindent alkalmassá tettünk, hogy a lényegre, a fontosra nyitott legyen.

Isten a mi Szabadítónk, aki kihozott minket "Egyiptom földjéről, a szolgaság házából" (vö. Kiv 20,2), hogy szabadon éljünk a függőségektől, vágyaktól, elvárásoktól, az életszínvonal vég nélküli emelkedésének bűvöletétől. Nehéz szabadulni a ránk ömlő reklámoktól, divattól, fogyasztható javaktól, élvezetektől, ezért Isten megparancsolja:

"ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened erős és féltékeny vagyok" (Kiv 20,5a), és elszántan őrzöm a te szabadságod.

Mert ez által tartozunk Isten családjához Jézus Krisztusban, aki "a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg oktalanság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége." (1Kor 1,23b-24) Ő megtisztítja szívünk templomát a kényelemszeretettől, az egészségünkért való aggódástól és mindattól, ami túl fontossá válva gúzsba köti lelkünket. "Kikergette mindnyájukat [...] azt mondta: »Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!«" (Vö. Jn 2,15-16)

Az információs társadalom gyermekeiként rendszeresen kell nagytakarítást tartanunk nemcsak a kertben és a házban, hanem a telefonunkon és a szokásaink között is. Újra a fontosat kell a középpontba helyeznünk, hogy a szabaddá tevő Isten gyermekeiként boldogságban éljünk.