Tarajos hullám

elmélkedés az Évközi 15. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Nyáron, amikor nagyon felmelegszik a Balaton, különleges élményt jelentenek a viharos napok. Ilyenkor a déli parton beülhetsz a levegőnél sokkal melegebb vízbe, és figyelheted, melyik oldalról jön tarajos hullám, amit aztán széles vetődéssel átugorhatsz. Ez nagyszerű mulatság. Annál is inkább, mert közelről nem is olyan egyértelmű, hogy a különböző irányból érkező hullámok hol torlódnak össze, hol csapnak át egymáson csipkés tarajokat hányva. Csak jönnek, jönnek a hosszan dagadó hullámok, és hol itt, hol ott vetnek egy-egy rövid szakaszon tarajt. Így aztán ide-oda vetődik a tarajos habot vadászó "hullámugró".

Aki persze ismeri a hullámok természetét, lehet, hogy okosabb, és talán ki is tudja számítani, hogy hol tarajosodik a hullám. Például az biztos, hogy ahol gyorsan fogy a víz mélysége, ott sok tarajt vet a hullám.

Aki pedig mindezt a partról nézi, lehet, hogy nem is törődik azzal, hogy hol tarajosodik a hullám, egyszerűen gyönyörködik a fenséges látványban.

Sokszor viselkedünk hullámugró gyermekként. Hol ide, hol oda vetődünk. Próbálunk elismerést bezsebelni itt is, ott is. Vannak aztán bölcsebbek, akik tudni vélik a megoldást, számítanak, terveznek. A végén azonban ők is csak vetődnek, hol jobbra, hol balra, hogy élvezzék a habzó sikert.

Isten inkább a parton áll. Tudhatná, hol vet tarajt a hullám, ám ő nem azt keresi; gyönyörködik az egészben. Széles mozdulattal szórja magvetőként a magot mindenhová, nem törődve, hogy kiben éppen milyen a talaj (vö. Mt 13,3-8), "esőt hullat igazakra és gonoszokra egyaránt" (Mt 5,45b), nem ítél el senkit, hanem mindenkit gazdag termésre hív. Bátorít a bénító, fojtogató gyomok kigyomlálására és a szívet, gondolatot sarokba szorító kövek kiszedegetésére. Aztán egyformán gyönyörködik mindenki több-kevesebb sikerében, érjen el aratáskor "az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat" (Mt 13,8b). "Mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet" (Iz 55,10a), úgy teszi termékennyé és gyümölcsözővé mindenki munkáját.

Erre a számolatlan jóságra vágyva "sóhajtozunk mi magunk is bensőnkben" (Róm 8,23b). Vegyünk hát távolságot apró-cseprő, megugrandó céljainktól, és ne csupán számítgatással próbáljunk hatékonyabbak lenni, hanem lépjünk hátra, és gyönyörködjünk az egész életben, melyet ajándékba kaptunk, legyünk hálásak időnkénti eredményeinkért, a maiért is, legyen az látványos vagy szerény.