Rezsi
A bibliai időkben az átlagember létfenntartása nem volt könnyebb, mint ma, mégis lényegesen egyszerűbben mentek a dolgok. Akkoriban nem volt áram, Jézus szülőhazájában fűteni sem kellett igazán, legföljebb az ételek elkészítéséhez kellett némi tüzifa, azonfelül azonban az élelem megtermelésén és a ruházkodáson kívül nem kellett másra összpontosítani. Egyedüli "rezsiköltség" a vízhasználat volt, amit a házba beszállítani a település közkútjából vagy ciszternájából az asszonyok dolga volt. Az állandó hőségben az életminőség fenntartásához az élelmezésen kívül egyedül az ivóvíz biztosítása volt elengedhetetlen.
Mai életminőségünk energiaéhsége miatt Jézus beszélgetése a szamariai asszonnyal ma lehet, hogy nem úgy kezdődne, hogy "Adj innom!", hanem úgy, hogy "Feltölthetném-e a telefonom?" A folytatás azonban hasonló lenne. Valószínűleg mi is tolakodásnak vennénk, hogy valaki be akar lépni a magánszféránkba. Aztán, ha meglebegtetne nekünk egy nagy üzletet, például hogy segít egy száz százalékos támogatású napkollektoros pályázat megírásában és elnyerésében, akkor egyszeriben érdeklődővé válnánk, "hogy ne legyek [energiára] szomjas, és ne kelljen ide járnom" a hálózatról annyi energiát vételezni. (vö. Jn 4,15) Ez lenne ám a rezsitámogatás!
Ám a folytatás nyitott. Vajon megengedem-e Jézusnak, hogy a rezsiköltségeken kívül másról is beszéljen? Engedem-e, hogy gyógyítsa a szívemet? Végtére is szívem szeretetére szomjas. Bárcsak mernék bízni benne. Bár ne csalódtam volna annyit emberekben. Bár a szemébe néznék, hogy higgyem, nem kihasználni akar, hanem boldognak látni. "Isten... azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy... Krisztus életét adta értünk." (Vö. Róm 5,8)
Itt az esély, hogy fölfedezzem Jézussal, nemcsak a rezsi kifizetésére vágyom, hanem szívem szeretének gyógyulására is. Kővé keményedtem a bántásokban. Kérlek, Uram, "üss rá a sziklára, [és] víz folyik majd belőle, hogy igyék" (vö. Kiv 17,6) megújult szeretetemből mind, akivel csak találkozom.