Pincértálca

elmélkedés az Évközi XVII. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Nyári utazásaink során kedvtelve nézegethetjük, ha megpihenünk valamely vendéglátóhelyiség teraszán, ahogy az ügyes pincér elegánsan lavírozik hűsítő italokkal megrakott tálcájával az asztalok között. A kör alakú alumínium tálca bármilyen hatalmas, mégis pillanatok alatt mellettünk terem, rajta mindenféle földi jóval, amit csak pénztárcánk rendelni engedett. Ez a terebélyes alkalmatosság hamar jó barátunkká válik, nem félünk tőle, hiszen annyi jóval traktál bennünket. Egyszerre nagyságos és egyszerre kedves, egyszerre robosztus és egyszerre barátságos, egyszerre méltóságteljes és egyszerre megérinthető. Mintha Isten jóságára ismernénk e tálcát szemlélve. Hiszen Isten fenséges, a szentek "dicsőségéről szóljanak, és hatalmát mindenek hirdessék", ugyanakkor "megnyitja kezeit, és javaival eltölt minden élőt". (Vö. Zsolt 144(145),10-11.16) Mintha látná Elizeus ezt a tálcát a baal-salisai ember tekintetében: "Adj csak az embereknek enni! Mert ezt mondja az Úr: Esztek és még marad is." (2Kir4,43b) A szolga józan gondolkodása túl nagynak látja a nyomort, és túl kicsinek az Isten adta segítséget. Ám az Istenbe vetett bizalomban való kitartás megsokszorozza a jótéteményt. Mintha látná Jézus az Atya pincértálcáját a fiú tarisznyájából kifordulni, "akinél öt kenyér és két hal van". (Jn 6,9a) Már akkor látja villanni, amikor a "nagy tömeg jön felé". (Jn 6,5b) András apostol józan gondolkodásának foglya marad a helyzet fonákságát látván: jó-jó, " de mi ez ennyinek?" (Jn 6,9b) Majd előperdül a tálca, és a Jó Pásztor dús füvű legelőjére letelepedő ezrek részt vesznek az Úr messiási lakomáján; a hatalmas közelivé válik, amint "vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak." (Jn 6,11)

Krisztus pincéreket toboroz. Akiknek kezébe adhatja a tálcát. Akik túllépnek józan megfontolásaikon, és részesei lesznek a csodának.

"Éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok; teljes alázatban, szelídségben és türelemben." (Ef 4,1b-2a)

Pincéreket keres az Úr, akik tudják, hogy nem ők a fontosak, hanem a tálca, amit nyújtanak. Ő "Isten, mindnyájunk Atyja, aki minden fölött áll, mindent áthat és mindenben benne van." (Vö. Ef 4,6) Káprázatos, erős és hatalmas pincértálca, amely "közel van mindazokhoz, akik őt hívják, akik hozzá kiáltanak igaz szívvel." (Vö. Zsolt 144(145),18) Közel. Oly közel, hogy könnyeink az ő arcára hullanak.

Ima a nagyszülők és idősek negyedik világnapjára

Urunk, hűséges Istenünk, te saját képmásodra teremtettél bennünket, sosem hagysz magunkra, és kísérsz életünk minden szakaszában, ne hagyj el bennünket, viseld gondunkat, s add újra felismernünk, hogy gyermekeid vagyunk! Újítsd meg szívünket igéddel, és ne engedd, hogy bárkit is elutasítsunk! Szeretet-Lelked alakítson bennünket gyengédségedhez, és tanítson meg minket is kimondani: "Nem hagylak el" azoknak, akikkel utunkon találkozunk! Szeretett Fiad segítsen bennünket, hogy ne veszítsük el a testvériség ízét, és ne fogadjuk el a magányba való szomorú beletörődést! Segíts, hogy megújult reménnyel tekintsünk a jövőbe, s add, hogy a nagyszülők és idősek világnapja magány nélküli nap, békéd első gyümölcse legyen! Ámen. (Forrás: MKPK)