Múlt-jelen-jövő

elmélkedés Karácsony vigíliájának szentírási szakaszaihoz

Mi idősebbek, szeretünk nosztalgiázni, milyenek voltak a katonaévek, a főiskolás tanulóévek, az első munkahely, az első közös lakás, az első közös karácsony. A fiatalok pedig szeretnek tervezni, a jövőről álmodozni, külföldi utazásról, sportkocsiról, házról, szerelemről. Szinte nehezünkre esik visszazökkenni a jelenbe.

Szenteste vigíliamiséje a segítségünkre siet. Arra hív Isten Szava, hogy bátran nosztalgiázzunk, adomázzunk, de mondjuk el Isten nagy tetteit is, aki "hatalmas karjával kivezette" életünket a nehézségek közül, és sok "éven át táplálta" testünket-lelkünket az ő erejével. Példaképül "Dávidot támasztotta" nekünk, aki "teljesíti minden szándékomat", ahogy mondta. (Vö. ApCsel 13,17b-18.22) És ugyanígy nyugodtan álmodozzunk, tervezzünk, de Isten szerepeljen a terveinkben, mert prófétája által megmondta, hogy a "dicsőség koronája leszel az Úr kezében", és "így neveznek: »Gyönyörűségem«" (vö. Iz 62,3a.4c).

Ha a múltunk Istennel teli, a jövőnk őrá szomjas, akkor meglátjuk jelenünkben is az Istenhez ragaszkodó, bizalomteljes Gyermeket, "Dávid és Ábrahám fiát"; ő "szabadítja meg népét bűneitől" (vö. Mt 1,1.21c).

Adomázzunk, álmodozzunk közösen Szenteste - egymással és Istennel! Övé a dicsőség! Ámen.