Mi van az út mentén?

elmélkedés az Évközi XVIII. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

A kafarnaumiak részesei voltak a csodálatos kenyérszaporításnak, jól érezték magukat, és megértették, hogy Jézus körül beköszöntött a messiási uralom. Ezért másnap ismét Jézus köré gyűltek; úgy gondolták, hogy nekik már semmi dolguk nincs az ég adta világon, legfeljebb megenni az aznap megszaporított kenyeret. Ő azonban világossá teszi előttük, hogy ez még csak az út és nem a cél. El kell indulni fáradozva "olyan eledelért [...] amely megmarad az örök életre." (Vö. Jn 6,27) Hajlandók is lennének rá: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" (Jn 6,28) De figyelmük állandóan célt téveszt. Mindig oda lyukad ki, hogy mit ad nekik Jézus: "Hát te milyen csodajelet teszel? [...] Mit tudsz tenni? [...] Add nekünk mindig ezt a kenyeret!" (Vö. Jn 6,30.34) Ők nem fáradozni akarnak örök célokért, hanem ülni és jóllakni itt és most, miként az Egyiptomból kiszabadult zsidók. Az út porát nyelve az eszük csak azon járt, hogy hol vannak a régi szép idők, "amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllaktunk kenyérrel?" (Vö. Kiv 6,13) Itt van ez az út az Ígéret földjére, amely szabaddá tesz és boldoggá, szép, szép, de nem hozhattuk volna magunkkal Egyiptomból a húsos fazekakat? Micsoda badarság! Húsos fazekak az út mentén? Pál mindegyiküknek mondja:

Vessétek le a régi embert, akit a csalóka vágyakozások romlásba döntenek. Újuljatok meg lélekben és érzéseitekben!" (Ef 4,22-23)

Rátaláltatok az Útra, a Krisztusra, a Messiásra. "Ne éljetek [hát] úgy, mint [...] akik hiábavalóságokon járatják az eszüket. Ti nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őrá hallgattatok, és megtanultátok, hogy az igazság Jézusban van." (Vö. Ef 4,17.20-21)

Mi van az út mentén? Az út mentén manna van, "semmit érő manna" (vö. Szám 21,5), ami azoknak való, akik haladni akarnak az örök életre megmaradó célok felé. Számukra ez "az élet kenyere" (vö. Jn 6,35). Ahol húsos fazekak vannak, ott nincs út. Márpedig a mi úton vagyunk. "Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik." (Jn 6,35b)