Meghívólevél

elmélkedés a Karácsony utáni II. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

A meghívólevél egy olyan dokumentum, mely a vízumköteles országok lakói számára igazolást nyújt a célországban való tartózkodásra látogatás céljából. Ezzel fordulhat a meghívott a nagykövetséghez, hogy vízumot vagy tartózkodási engedélyt kapjon. Az Európai Unió polgáraiként a magyaroknak ma mindössze 13 országba kell beutazási vízumot igényelniük. Korábban azonban sokkal több ilyen ország volt. Ennek megszerzését nagyban segítette, ha az utazni szándékozó meghívólevelet kapott egy ismerősétől a célországból. Ezzel igazolta, hogy nem lesz terhére az országnak, melynek a területére kíván lépni. Sokan csak így jutottak el külföldi tudományos konferenciákra, előadói turnéra vagy éppen a gyermekük diplomaosztójára. Ha pedig még messzebbre tekintünk vissza a történelemben, amikor Európában tombolt az antiszemitizmus, és az USA drasztikusan korlátozta a bevándorlók számát, akkor egy-egy ilyen meghívólevél életet mentett. Több tucat budapesti zsidó polgári családba született tudós és művész jutott ki így Amerikába, hogy ott világhírnévre, Nobel-díjat érő tudományos eredményekre jusson.

Télvíz idején hálásak vagyunk minden perc napsütésért. Megkönnyebbülünk, felvidulunk tőle. Szívünk mélyén a fény fiai vagyunk, és megterhel minket a hosszú téli sötétség. Ezért vagyunk hálásak "a mennyekben lévő Krisztus" meghívóleveléért, amivel az Atyaisten

"szeretetből eleve arra rendelt minket, hogy akaratának tetszése szerint, Jézus Krisztus által fogadott fiakká legyünk" (vö. Ef 1,3-5)

és vízumot kapjunk mennyei országába. Ez a fény országa, teremtésünk pillanatától él bennünk a ragyogása, hogy "szentek és feddhetetlenek legyünk színe előtt" (vö. Ef 1,4b). Krisztus, "az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert" (Jn 1,9). Isten bölcsességeként mondja magáról: "a szentek gyülekezetében megtelepedtem" (Sir 24,16c). "Az Ige Istennél volt" (Jn 1,1b) - tehát lényege az Istennel szemközti, vele szerető párbeszédben való létezés - "testté lett, és köztünk lakott" (Jn 1,14a), hogy bevonzzon bennünket ebbe a szeretetteljes párbeszédbe. Igaz, "övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek [... ők pedig látták] az ő dicsőségét, [...] telve kegyelemmel és igazsággal." (Vö. Jn 1,11-12.14) Nem kell többé a minket körülvevő sötéttől és homálytól komor hangulatból szórakozásokba menekülnünk. Valóban, az apostolok bátorítanak minket: Jézus Krisztusnak vérrel írt meghívólevele az életeteket menti meg azzal, hogy így nyilatkozik: "barátaimnak mondalak titeket" (vö. Jn 15,15). Ezért kéri az Apostol "a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét [... hogy] gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reménységre hívott meg titeket,és milyen gazdag az a fölséges örökség, amelyet ő a szenteknek készített." (Vö. Ef 1,17b-18)