Meddig tart a játék?

elmélkedés Pünkösd ünnepének szentírási szakaszaihoz

Szüleink társasjátékai egyszerűek voltak: aki először a célba ért, az nyert. Gyermekeink társasjátékai - persze csak a nagyobbaké - bonyolultabbak: a játék lezárásához nem elegendő az, hogy valamelyikőnk beér a célba; utána még össze kell számolni a játék végén kiosztandó pontokat is, és csak azután derül ki, ki nyert valójában. Úgy tűnik, az élet inkább hasonlít az ilyen játékokra. Nem mindig az állja meg az életben a helyét, aki a legjobb tanuló volt, és nem biztos, hogy az osztály nagymenője lesz a legboldogabb felnőtt. Pedig mindannyian őket irigyeltük gyerekként. A mai társasjátékokban nemcsak arra kell figyelnünk, hogy minél hamarabb beérjünk a célba, hanem arra is, hogy minél több pontot érő akciót hajtsunk végre. Másképp fogalmazva: törődnünk kell tetteink következményeivel.

A pünkösd ünnepére Jeruzsálembe sereglők úgy gondolták, mint minden évben, hogy az Isten előtti leborulásban megélik összetartozásukat, és utána visszatérnek a hétköznapokba. Ez a pünkösd azonban más; egy új társasjáték indul, ami azóta is tart. Az Isten előtti egység valóban erőt adó ünnep, de ez az egység tovább fejlődik Jézus hitében, elkísér bennünket, ki-kit a saját életébe:

"mindannyian úgy halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodás tetteit" (ApCsel 2,11b).

Jézus nemcsak ünnepelni akar velünk, hanem átalakítja mindennapjainkat. A környezetrombolás, a kényelemszeretet, a dőzsi-dőzsi felelőtlen magatartás, amely nem figyel a játék végén kapható pontokra, csak célba érni, legyőzni akar. Ösztönei után megy, ám "cselekedetei nyilvánvalóak: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók." (Gal 5,19-21a) Ha úgy játszuk az életet, hogy keressük a pontot érő akciókat, akkor az iskolai hajtás mellett részt veszünk otthon a ház körüli munkában, rendszeresen időt töltünk nagyszüleinkkel, foglalkozunk a kisebb gyerekekkel, óvjuk-ápoljuk a környezetet. Észre sem vesszük, de elkezd bennünk munkálni a Szentlélek, "a Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás." (Gal 5,22-23a) Észre sem vesszük, és betölt minket "az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz" Krisztusról. (Jn 15,26b)

Játszd úgy az életed, hogy sok pontot kapj a végén!