Kulcstartó

elmélkedés Szent Család Vasárnapjának szentírási szakaszaihoz

A kulcstartó egy gyűrű, amelyre felfűzhetjük a kulcsainkat, valamint egy a gyűrűre függesztett lánc, aminek a végén lóg egy kis tárgy, amiről megismerjük, hogy ez a mi kulcsunk. A kulcstartó lényegi része a gyűrű, ami összefűzi kulcsainkat kulcscsomóvá. A kis lánc és a tárgy rajta nélkülözhető lenne, mégis, a legjobban hozzá ragaszkodunk. Ábrahám élete ilyen kulcstartó. Tehetsége, harcosai, állatcsordái a kulcsok élete gyűrűjén. Azonban amihez legjobban ragaszkodik, az nem ezek, hanem az őt megszólító Isten. A hozzá kapcsoló lánc pedig a hite. "Ne félj, Ábr(ah)ám, én védőpajzsod vagyok; a jutalmad igen nagy lesz." (Ter 15,1b) "Ábrahám hitből engedelmeskedett a hívásnak" (Zsid 11,8a), minden tettét átszőtte az Istennel való párbeszéd. Huszonöt évet várt a megígért gyermekre, Izsákra, és "készen volt rá, hogy feláldozza egyszülöttét, ő, aki ígéretként kapta és hallotta: »Izsák által lesznek utódaid.« Biztosra vette, hogy Isten" hűséges. (Zsid 11,17-19a) Ábrahám hite minden Istenhez ragaszkodó ember hite. "Ő az Úr, a mi Istenünk, örökké emlékezik szövetségére." (Zsolt 105,7a.8a) Ábrahám használta kulcsait, vándorolt, kereskedett, harcolt, de az életét az Istenbe vetett bizalom határozta meg. Ahogy Simeonét is, aki boldogan kiáltott fel Jézust látva: Istenem, "szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél." (Lk 2,30-31)

Szemléld hittel és bizalommal életed kulcstartóját! Dicsérd az Istent!