Kinti cipő, benti cipő

elmélkedés  az Évközi 6. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Sáros, havas időben, amikor jól esik a lábnak a bélelt csizma, a munkahelyen ellenben fél napokat töltünk fűtött helyen, érdemes magunkkal vinni váltó cipőt. A kinti cipőt bentire cseréljük reggel, amikor megérkezünk, délután pedig, amikor hazafelé vesszük az irányt, ismét utcai cipőre váltunk.

Ha Jézust hallgatom, az olyan, mintha benti cipőre váltanék. Bár a világ azt akarja, hogy maradjak mindig kinti cipőben, és megkeményedve fájdalmamban, mint egy eszement "szaggassam meg ruhámat, hordjam hajamat kibontva, és [csak] kiabáljak" (vö. Lev 13,45), de Jézus arra hív, hogy legmélyebb vágyaimat csendben csak vele osszam meg: "Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!" (Mk 1,40b) Ő a szívem Királya, és ez nem tartozik másra. Benti cipőben bent maradok életem legbenső zugaiban. Szeretném elmondani mindenkinek, milyen nagyszerű barátom van, azonban vele kapcsolatban nem a benti élményeimről kell beszéljek. Úgysem értenék. Mit is mondanék? Hogy meggyógyított? Hogy erőt adott? Hogy megbékéltem önmagammal? Mit ér mindez, ha nem látják tekintetét, nem fogják kezét? Jézus nem egy titkos erőforrás, személytelen energiabomba, rejtett kincsesbánya, hanem az emberré lett Isten, aki életét adta értem.

Ő a világ Megváltója, a feltámadott Isten Fia, aki "mindent Isten dicsőségére" tett (vö. 1Kor 10,31).

Ha Jézussal való benső párbeszédem feltöltött, megerősített, meggyógyított, akkor kinti cipőre váltok, és őt vallom meg, aki nem ingyen kenyér, nem életelixír, nem fogyókúrás recept, hanem a szabadító Szeretet, aki az Atya képére és hasonlatosságára átalakít minket. Többé "nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek. [... Ebben] Krisztus példáját követem!" (1Kor 10,33b.11,1b) Bent a bentit, kint a kintit használom, hogy használjak másoknak.