Karkörzés

elmélkedés Vízkereszt ünnepének szentírási szakaszaihoz

Legkésőbb óvodásként megtanuljuk, mi az a karkörzés. A terpeszállásban, nyújtott vagy hajlított karral, előre vagy hátra, lassú, majd gyorsuló mozdulatokkal végzett tornagyakorlat átmozgatja és erősíti vázizmainkat, és segít karban tartani fizikumunkat idős korunkig. A karkörzés a határtalan, a végtelen beengedését is szimbolizálja, végső soron Isten belépését életünkbe. Ha változik is a fizikai teljesítőképességünk életünk során, a karkörzés az a gyakorlat, ami ismételten meghív, hogy tágítsuk az általunk befogadhatónak vélt világot, ne engedjük beszűkülni magunkat, tegyük félre tudatosan újra és újra a saját látószögünket, hogy belehelyezkedve házastársunk, gyerekünk, szomszédunk, munkatársunk élethelyzetébe, megértsük őt.

A napkeleti bölcsek ezer kilométerekről, az akkor ismert világ horizontjáról érkeztek Júdeába, mert látni akarják "a zsidók újszülött királyát" (vö. Mt 2,2). Jeruzsálemben a "nép minden főpapja és írástudója" kívülről fújta Mikeás próféta jövendölését arról, "hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak" (vö. Mt 2,4). Nekik azonban eszük ágában sincs megtenni 8 km-t Betlehemig. A karkörzés tágassága hiányzik az életükből. Belekényelmesedtek a saját látószögük nyújtotta biztonságba és egyértelműségbe, amely valójában sötétség. Pedig Izajás ígérete szerint 

fölöttük ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtuk. Nemzetek jönnek majd világosságukhoz, és királyok felragyogó fényükhöz."

Ők mégis megmaradnak a saját, kicsinyes biztonságukban, amely "sötétségbe borítja a földet, és homályba a népeket" (vö. Iz 60,2-3). "Isten kegyelmi adománya" a karkörzés tágassága, amely szerint "Jézus Krisztusban [a házastársunk, gyerekünk, szomszédunk, munkatársunk, sőt a más kultúrákhoz, érdekcsoportokhoz tartozók] is társörökösök, tagjai az egy testnek, és az evangélium által részesei az ígéreteknek." (Vö. Ef 3,2.6) Akármekkora is a sötétség, az irigység, az önzés a fejekben körülöttünk, mi megkaptuk az adományt, hogy megérthetjük egymást, megtalálhatjuk a közös pontokat, felismerhetjük, ami összeköt. Sütkérezhetünk a világosságban, amely Jézus Krisztusból árad ránk. "Jöjjetek, hogy hódoljunk előtte!" (Vö. Mt 2,2b)