Jerikó falai leomlanak

elmélkedés Pünkösdvasárnap szentírási szakaszaihoz

"Hogyan halljuk... mindannyian..., hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit" (vö. ApCsel 2,8.11b) A döbbenet majdnem akkora a pünkösd ünnepére Jeruzsálembe sereglő zsidók között, mint amekkora Jerikó falainak leomlásakor lehetett a városlakókban. A zsidók megszokták, hogy aki csak teheti, felsiet a nagy zarándokünnepekre Jeruzsálembe, együtt vesznek részt a szertartásokon, de mindenki a saját szokásai szerint tartja meg a Törvény előírásait, a saját családja, a falubeliek körében. Minden közösségnek saját zsinagógája volt a Szent Városban, és a zarándokok lehetőleg e körül a zsinagóga körül, a rokonok, ismerősök házainál, utcáiban táboroztak le, hogy együtt legyenek és ünnepeljenek, mintegy az ő saját Jerikójuk falai között.

Ezen a pünkösdön azonban azok a galileai halászok a Szentlélek indíttatására belépnek a "pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok" (ApCsel 2,9-11a) világába, leomlanak előttük a falak, amelyek elválasztanak, elhagyják a szokásokat, amelyek megkülönböztetnek, csak azt hagyják meg, ami a másik javára szolgál, mert "a Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele." (1Kor 12,7) Nincs többé közös ellenség, nincs gyűlöletbeszéd, nincs "a zsidóktól való félelem miatt" zárt ajtó (vö. Jn 20,19), csak Jézus Lelke, aki megnyit, összeköt és szétoszt.

Ha átadod magad neki, Ő megnyit téged is, nincs már szükséged Jerikó falaira, testvérekre lelsz, akikhez kötődhetsz a megkülönböztető szokások helyett, és szétoszt téged testvéreidnek és mindenkinek, hogy egészen szabad légy az önmagát feláldozó Szeretet gyakorlására. Belevágsz? Megengeded, hogy leomoljanak a rossz hangulat, begyöpösödött rigolyák falai? Megengeded, hogy szétosszon a Lélek másoknak, akikkel épp akkor és ott téged összeköt?