Hová tettem?

elmélkedés Advent I. Vasárnapjának szentírási szakaszaihoz

"Hová tettem?" - hányszor tesszük fel ezt a kérdést életünkben. Annyi minden történik velünk, annyi minden kavarog a fejünkben, hogy a lényeges tárgyaink - kocsikulcs, lakáskulcs, olvasószemüveg - helye kiesik rövidtávú memóriánkból, és felülíródnak emlékeink a rutinszerű mozdulatokról. Vajon levetett kabátzsebbe, nadrágzsebbe, vagy az éjjeli szekrényre, a fogas aljába, netán a hűtőszekrénybe, speizba tettük le automatikusan ezeket a nélkülözhetetlen tárgyakat?

Mennyire fontosak, és mégsem emlékszünk rájuk.

Mennyire fontosak vagyunk egymásnak, mégsincs időnk leülni egymás mellé, meghallgatni, bíztatni, bátorítani, ölelni egymást.

Mennyire fontos számunkra Isten, ám ő is felülíródik bennünk. "Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva "Szabadítónk"... Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!" (Vö. Iz 63,16.19) Bárcsak felszakítanád a dolgok, intéznivalók, vágyálmok szövetét, hogy újra lássunk téged, egymást, a fontos dolgokat! Ó, bárcsak szétválna fontos és lényegtelen!

Vegyük kezünkbe mindennapjaink indítókulcsát, életünk olvasószemüvegét, Krisztust! "Benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben." (1Kor 1,5) Jézus segít, hogy el ne sodorjon minket az aktivitás, az önzés, a szórakozás. Belénk árasztott Lelke által kitisztul látásunk, észrevesszük a lényegest, ami felemel, és ajándékká tesz egymásnak. Összeforrunk egyetlen családdá, amelyet betölt az Atya várása. "Legyetek hát éberek! [...] Mindenkinek mondom: Virrasszatok!" (Mk 13,35a.36b)

Hová tettem?