Gül Baba rózsái

elmélkedés Húsvét VI. Vasárnapjának szentírási szakaszaihoz

A magyar ezeregyéjszaka meséi a török hódoltság idején hazánkban élő, a háborúban harcos, békeidőben rózsákat ültető költő és dervis, Gül Baba alakja köré rendeződik. Szulejmán szultán ifjúkori barátjáról, a legendás Gül Babáról ugyanis kortársai legendákat zengtek. Neve – magyarul "Rózsa apó" – talán csak a halála után ragadt a dervisen, mindenesetre azt mondták róla, hogy turbánján minden évszakban díszelgett a "gül", azaz a rózsa. Miután meghalt, a szultán síremléket (türbe), mellé derviskolostort (tekke) építtetett tiszteletére.

E legendás dervishez hasonlóan a Tömegtájékoztatás Világnapján Ferenc pápa arra hív bennünket, hogy mi is "öltözködjünk" jó történetekbe, és kéri, ne csak a ruházatunkra figyeljünk, hanem a lelkünket öltöztető célokra is. "Nem születünk késznek – mondja a pápa – mindig "szőttnek" és "kötöttnek" kell lennünk. Az életet arra kaptuk, hogy továbbszőjük azt a meglepő csodát, amik vagyunk." Ebben minta számunkra a Biblia, amely mondhatni az "Isten és az emberiség nagy szerelmi története", ahol Isten célja, hogy boldoggá tegyen bennünket. (Ferenc pápa, A tömegtájékoztatás 54. világnapjára) Része vagyunk a történetnek: "Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével... az élő szív lapjaira." (Vö. 2Kor 3,3)

Gül Baba rózsái folytonos gondoskodást igényelnek; kemény, szüntelen munkát tövisek között. Ennek az eredménye a leheletnyi finom szirmok pompázatos özöne. Fülöp diakónus lelkesedése, tüzes szavai lázba hozták Szamaria lakóit, és sokan megtértek. A nagy térítő munka után Péter és János apostol elment, hogy Fülöp lelkesítő szavai után leheletnyi finom Isten-közelséget vigyen a Krisztusban megtértek életébe. "Imádkoztak értük, hogy elnyerjék a Szentlelket." (ApCsel 8,15) Úgy tűnik, a nagy tettek és nagy döntések elernyednek, ha nem követi őket a csendes-szerelmes Isten-közelség, amit a Szentlélek fuvallatának, bérmálásnak, megerősítésnek is mondunk. Ez az a szívélyes, szeretetteljes kommunikáció, amely hitelessé tesz bennünket. (Ferenc pápa, A tömegtájékoztatás 57. világnapjára) Az első Péter-levél arra hív, hogy "legyetek készek válaszolni mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység felől kérdez." (1Pét 3,15) A titkunk nem a nagy tettek, hanem a szerelmes csendek a "igazság Lelkével, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja és nem ismeri." (Jn 14,17a) 

"Ó, Mária, Asszonyunk és Anyánk, aki méhedben szőtted az isteni Szót és életeddel elbeszélted Isten csodálatos tetteit! Hallgasd meg történetünket, őrizd meg szívedben" leheletfinom, illatos rózsaszirmainkat, amelyek gyengén és gyengéden örökre elpusztíthatatlanok.
(Ferenc pápa, A tömegtájékoztatás 54. világnapjára)