Folt hátán folt

elmélkedés az Évközi XXXIII. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Mindannyian szeretünk szép, tiszta ruhában megjelenni közösségeinkben, rendezvényeinken. Ám közben teleszemeteljük világunkat, és amihez csak hozzáér a ruhánk, az éktelenkedő foltot hagy rajta. Minél több vegyszert használunk a minket körülvevő tárgyak működtetésekor, annál több tisztítószert kell bevetnünk, hogy ruháink tiszták legyenek. Ezzel azonban még jobban elkoszoljuk környezetünket, a téli szmogban "a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot" (Mk 13,24b), egyre inkább fogy a tiszta víz és a jó levegő. Bár vágyódunk ezekre, és sok öblítőszert használunk, hogy felidézzük a hegyi levegő frissességét, a csodaszép tengerpartok áttetsző kékjét, amit hagyunk magunk után, az valójában folt hátán folt. Kényelemszeretetünk összepecsételi a világ damaszt abroszát, hiszen miközben megterítjük a jóléti társadalmak számára kényelmesen és patyolattisztán, elhasználjuk hozzá a világ szegényeinek ivóvízkészletét. Hiába a nagyívű célok, hiába az erőlködések, a beléjük szorult önzés miatt ezeknek "nincs erejük a bűn eltörlésére" (Zsid 10,11b).

Jó és szép, hogy szeretünk tiszták lenni, de jóval kevesebb pénzt, energiát, természeti erőforrást lenne szabad ehhez felhasználni. Mert a világ abroszánál mindenkinek helye van. Ültessük a szegényeket a javak közös asztalához! Ferenc pápa szavai szerint "arra kapunk meghívást, hogy a szegények barátai legyünk: megállni, közelebb lépni, egy kis figyelmet, egy mosolyt, egy érintést, egy vigasztaló szót adni… Ezek a jelek [...] mindennapos elköteleződést igényelnek, gyakran rejtve és csendben, de az imából erőt nyerve. Korunkban, amikor a remény énekének hangjait kiszorítja a fegyverropogás, a sok ártatlan sebesült kiáltása és a háború számtalan áldozatának némasága, forduljunk Istenhez a békéért [...] és üres tenyérrel, értékes ajándékként fogadjuk, ugyanakkor fáradozunk is azért, hogy mindennapi életünknek részévé váljon." (Ferenc pápa üzenete a Szegények 8. Világnapjára, 9. pont)

Közösen kapjuk ezt a békét ajándékba Istentől, de csak akkor, ha teszünk azért, hogy közös asztalhoz üljünk egy világban, amelynek megóvása mindannyiunk felelőssége. Így alakulunk Isten családjává a világban az Isten tenyerén.

Abban az időben megszabadul néped [...] Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok." (Dán 12,1c.3)

"Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak" (Mk 13,30-31) - mondja az ÚR.

Szeretnéd kimosni magadból a kényelmesség, akaratosság foltjait? Árpád-házi Szt. Erzsébet példájára szeresd rajongással Istent, szeretteidet és az elesetteket (MKPK Szt. Erzsébet-napi körlevele, 2024)!