Fakanál

elmélkedés az Évközi 33. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

A fakanál a főzés alkalmával használt, nagyon egyszerű használati tárgy. Mit csinál egy fakanál? Belemerítkezik az étel sűrűjébe, megemeli, megforgatja, kavargatja, hogy minden része egyenletesen főjön-süljön. Piszkos lesz, megég, magába szívja az ételek nedvét, olaját. Elhasználódik, de egy életen át segítőtársa az embernek. A Biblia szerint ilyen segítőtársa a férfinek az asszony, akiből árad Isten jósága, szeretete. "Férje egész szívével ráhagyatkozik... Mindig javára van... életének minden napján" (vö. Péld 31,11-12). Boldogságának titka, hogy "féli az Urat, s az ő útjain jár." (Zsolt 128(127),1) Isten közelségéből merít erőt egyszerű, hétköznapi feladataihoz, melyekbe, mint a fakanál, belemerítkezik alázattal, és "ügyes kézzel végzi a munkát" (Péld 31,13b). Minthogy hétköznapjaiban Isten jelenlététől inspirálva, serényen munkálkodik, "a világosság és a nappal fiai" közé tartozik. Nem lustálkodik, mondván "Békesség és biztonság" (vö. 1Tessz 5,5a.3a), nem elássa félelmében a talentumot (vö. Mt 25,25), amit rábízott az Isten, hanem "befekteti, amit kapott, és szerez még annyit" (vö. Mt 25,16). Él a bizalom adta lehetőséggel.

A virtuális világ felületessé tesz, de mi ne engedjünk neki: tessék belemerülni az élet fazekába, érintkezzünk a minket körülvevő emberi massza minden elemével, "a szegényekre való odafigyelésünket... evangéliumi realizmusnak kell jellemeznie... [és] mindig a másik konkrét szükségleteire kell válaszolnia." (Ferenc pápa, Szegények VII. világnapja, 9.) Amikor Isten bizalmával felvértezve környezetünktől megérintődünk, beisszuk a szegények, elesettek jajszavát, akkor elhasználódunk. Lassacskán meglátszik rajtunk az idő vasfoga, ám betölt az Isten tevékeny szeretetében való élet boldogsággal. "Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék." (Mt 25,29a) 

Ma már belemerítkeztél a fazékba?