Ez az én játékom, nem a tied

elmélkedés az Évközi 28. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Vajon hányszor ismétlődik naponta a civódás gyerekek vagy felnőttek között, hogy ami az enyém, az nem a tied, és amit elvettem tőled erővel, az csak addig érdekes számomra, amíg neked hiányzik. A birtoklásért folytatott harc folyamatosan emészt bennünket 0-99 éves korig.

Mennyire más Isten látószöge! Isten menyegzőre hív: örök boldogságra. Minden népet, nagycsaládot egy asztalhoz ültet, véget ér mindenki számára a nélkülözés, "az Úr letörli a könnyet minden arcról" (Iz 25,8b). Lévi törzséhez hasonlóan Istennél senki nem birtokol; az egyedüli jog, hogy mindenki az igazság ösvényén járhat, és otthona az Isten háza, ahol asztalhoz ülhet a többiekkel (vö. Zsolt 22,3b.5a.6b). 

A legfrissebb népszámlálási adatok fényében úgy tűnik, mintha ezt a meghívást nem közvetítenénk érthetően, mert az újabb generációk "mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett." (Mt 22,5) Mindenkit csak a saját játéka érdekel. Harácsol, ha kell, elveszi a másét. Nem akar együgyű lenni, akinek egyetlen ügye az Úr.

Ám Isten fenséges; hív másokat, akik befogadják az örömhírt, és magukra öltik Krisztust. Lehet, hogy közöttük is lesz, aki idővel leveti ezt a menyegzős ruhát, és szívét újra sötétbe borítva csak élősködni akar a keresztény közösségen. A szabadság naponta megújuló döntést kíván: Krisztussal legyen tele a szívem. Ez a szabadság nem nincstelenség. "Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad." (Fil 4,12a.13) Ő az én játékom, egyedül hozzá ragaszkodom, mondja az Apostol.