Dióhéjnyi Kis Jézus

elmélkedés Karácsony éjféli miséjének szentírási szakaszaihoz

Talán többünknek van otthon dióhéj bölcsőbe fektetett Kis Jézusa mosolygós baba-arccal takaros pólyában. A sokféle betlehem között ez a Kis Jézus különösen is kedves nekem egyszerűsége miatt. Kevés alapanyag kell hozzá, és a maga természetességében, visszafogottságában megindítóan szép. Káprázatosan pazar társaihoz képest éppen azért tetszik, mert nincs benne semmi rendkívüli. Szerény a külseje, nincs rajta, mi lekösse figyelmemet, kielégítse szenzációra éhes képzeletemet. A dióbölcső Kis Jézusának szenzáció-böjtje különösen kijózanító számomra. Riadtan veszem észre, hogy nehéz odaszegeznem magam a dióhéjnyi csöpp tárgy elé. Már nyúlnék a telefon után, kapcsolnék díszkivilágítást a szobában, vagy valami karácsonyi zenét, csak hogy történjen valami izgalmas, ami ismét elvarázsol néhány pillanatra. Ám megmakacsolom magam, és nem engedem szétszóródni a figyelmem, hanem ott maradok a kis dióbölcső előtt.

Szemlélve a falatnyi dísztárgyat elém tolul a kontraszt cseppfolyós társadalmunk bennem is ott dolgozó élvezethabzsolása és a minket körülvevő világ súlyos válsághelyzete között. COVID és más járványok, környezetszennyezés, invazív fajok terjeszkedése, természetes élőhelyek eltűnése, háborúk keleten, nagy gondok nyugaton, és mindez begyűrűzve hozzánk - nos, ez ezeregy ok, miért ne engedelmeskedjünk gondolkodás nélkül a "fogyasztásösztönző intézkedéseknek".

Lehet, hogy a semmitmondó dióhéj bölcső a bölcs irány? Lehet, hogy a valóság nem egy a vágyainkat kimutató hollywood-i filmeposz? Sokkal inkább "terhes igáját, a vállára nehezedő rudat, sanyargatója botját" érezteti velünk a világ "a halál árnyékának országában"? (Vö. Iz 9,1.3) Lehet, hogy nekünk is "jel: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve" (Lk 2,12)? Szegények szürkeségébe születő Isten a mi Istenünk? Nézem ezt a dióbölcsőnyi Kis Jézust, és azon mélázom, hány elektromos eszközt kellene kikapcsolnom, hány fényforrást leoltanom, hogy észrevegyem "az Úr angyalát és az Úr dicsőségét" (vö. Lk 2,9a)? Bölcsőnyi bölcsesség jut csak eszembe: karácsonykor "Isten üdvözítő kegyelme megnyilvánult minden ember számára, és arra tanít minket, hogy szakítsunk az [Istenre nem gondoló,] evilági vágyakkal." (Vö. Tit 2,11-12a)

Mi elaltatni szeretnénk karácsonykor félelmeinket, hogy legalább egy kicsit ne fájjon a világ száz sebe bennünk, de Isten terve nem ez: ő megszabadítani jött félelmeinktől. Mi teleraktuk élelmiszerrel a konyhát, a speizot, hogy dőzsi-dőzsi legyen, de Isten terve nem ez: ő szegényen születik, hogy elfogadjuk szegénységünket, melyben az ő mosolya a boldogságunk. Gyerekeink már most készülnek rá, hogyan kápráztatják majd el iskolás és ovis társaikat a kapott ajándékok felsorolásával, de Isten terve nem ez: ez az ő születésnapja, ahol ő maga az egyetlen ajándék, és mi mindnyájan, ajándékozók és ajándékozottak, egyaránt neki örülünk.

Dióhéjnyi bölcső bölcsessége dióhéjban: "Ma született a Megváltónk, énekeljetek neki, áldjátok nevét!" (Lk 2,12a; Zsolt 95(96),2a)