Csobbanás

elmélkedés az Évközi 16. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Nincs jobb annál, mint csobbanni egyet nyáron a Balatonban. Belemerülni a körbelocsogó hullámokba. Beletúrni kezemmel a vízbe, lábammal a homokba. Szagolni a tengernyi víz illatát. Belevetni magamat a smaragdzöld zuhatagba, és úszni, amennyit csak jólesik.

Ez a mással össze nem téveszthető élmény siet segítségünkre, amikor belefáradunk a napi robotba, amikor megpróbálunk elmenekülni a mindennapok szürkesége elől. Ösztönösen hátat akarunk fordítani a lélekölő munkának, vágyunk a kikapcsolódásra, búfelejtésre, szórakozásra, de a Megváltó nem menekülésre, hanem épp az ellenkezőjére hív: egy nagy csobbanásra. Ha Őt követjük, akkor belegázolunk a fárasztó mindennapok közepébe. Csobbanunk egyet, vagy a Jézus használta képeknél maradva belevetjük magunkat a világ nagy tésztájába, nagy szántóföldjébe (vö. Mt 13,31-33).

Idézzünk föl egy kiadósan jóleső élményt, mint amilyen egy jól sikerült edzés, egy befejezett projekt vagy egy kacagó gyerekzsúr! Azt éltem meg benne, hogy odatettem magam, beleadtam mindent, és nem hogy nem fáradtam el, hanem még fel is frissültem.

Jézus Isten Országáról szóló példabeszédeiben ilyesmi történik. Bár arra vágyom, Isten menekítsen ki az igazságtalan helyzetekből, tegyen rendet, tépje ki a konkolyt, büntesse meg a gonoszt, adjon optimális körülményeket, ahol jól teljesíthetek, az Atya azonban nem ezt teszi. Ehelyett elküldi Fiát a mi gonosz világunkba, azokhoz, "akik nem ismerik... és Ő fékezi hatalmát, enyhén ítél, nagy kímélettel igazgat minket, és alkalmat ad a bűnök megbánására... Ezzel a bánásmóddal pedig arra tanít... hogy az igaznak emberségesnek kell lennie." (Vö. Bölcs 12,17c-19)

Jézus beleveti magát a világunkba, és arra hív, hogy csobbanjunk mi is nagyot, álljunk bele a sodrásba, verjünk gyökeret a tengerben (vö. Lk 17,6), terebélyesedjünk fává, nőjünk minden vetemény fölé, mert úgyis Isten adja a növekedést, és az egész tésztát megkeleszti (vö. Mt 13,32.33c).

Mi csak adjunk bele mindent, ússzunk a fősodorban, tartsunk ki, és Jézus is, és "a Lélek is segítségére lesz erőtlenségünknek" (Róm 8,26a). Ne higgyük el a konkolyt vető hazugságát, ne féljünk, ne gettósodjunk, mert a szelídek öröklik a földet (vö. Mt 5,5), és "az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt... és bedobják a tüzes kemencébe... Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap." (Vö. Mt 13,41-43)

Vajon neked most mibe kell beleállnod úgy igazán! Elmondtad már Neki? Bízd rá a terveid! Kérd, és engedd, hadd segítsen. Te pedig vesd bele magadat, és csobbanj egyet!