Csapatfrizbi

elmélkedés az Évközi XIII. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Nehéz rászánni magunkat. A hőség kitikkaszt. Egyszerűbb volna az árnyékban hűsölni, nyomogatva az okostelefont. Vagy ha már abbahagytuk a szörfözést a neten, akkor jó volna legalább vízbe ugrani és pancsikolni. Ehelyett a vízparton a fűben rohangászni egy repülő műanyagkorong után? Nem sok eszük van azoknak, akik ezt kitalálták. Kényelmes világunk így vélekedik talán erről az ismeretlen sportról, amiben lehet, hogy még ügyetlenek is vagyunk, és akkor kinevetnek minket a pálya szélén ülők; kell ez nekünk? 

Pedig a csapatfrizbi egy egyszerű, pörgős játék. Csak föl kell állni az árnyékból, ott kell hagyni kényelmes életünket, és neki kell iramodni, hogy a másik csapat alapvonaláig eljuttassuk a röpülő korongot. Semmi bonyolult nincs benne: ha leesik a korong, a másik csapat folytatja. Persze, meg kell tanulni dobni és elkapni a frizbit, de sokaknak ez egy-kettőre sikerül. Mégis annyira idegenkedünk tőle, hogy nehéz elkezdeni.

Hasonlóan ehhez a játékhoz nehéz elkezdeni elkötelezett keresztényként élni. Kereszténységünk kihív az árnyékból, saját kis szórakozásainkból, és arra bátorít, hogy kezdjünk el együtt játszani. Ahelyett, hogy beleragadnánk a telózásba, strandolásba, shoppingolásba, meghív, hogy kezdjünk együtt mozogni, együtt rohanni a Szentlélekkel, hogy minél hamarabb eljussunk vele a célvonalig. Keresztényként egy csapatnak látjuk egymást, mert "a világon minden teremtmény az életet szolgálja." (Bölcs 1,14b)

Isten egyetlen örökké tartó játékra, "halhatatlanságra teremtette az embert, a saját örökkévalóságának képmásává tette." (Bölcs 2,23). Csak az ördög hazugságai miatt szigetelődünk el egymástól, és akkor abbamarad a játék. Ezáltal "a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják." (Vö. Bölcs 2,24) Jézus azonban újrakezdi a játékot: a vérfolyásos asszonynak ezt mondja: "Leányom, hited meggyógyított téged.", a zsinagóga elöljárójának pedig:

"Ne félj, csak higgy!"

Bizalomra és közös imádságra bátorít mindannyiunkat.

Akik csak a saját szórakozásukkal törődnek, azoknak meg azt mondja: "Mit lármáztok itt?" Ők nem akartak belekezdeni a bizalom játékába, és őt is "kinevették". Pedig, ha beszálltak volna, új életet nyertek volna az asszonnyal, aki "bajától megszabadulva egészséges lett" és a kislánnyal, aki halálos ágyáról "azonnal fölkelt, és járni kezdett". (Vö. Mk 5,34-42)

Egy csapattá formálódunk Krisztus körül, hogy "a javak kiegyenlítődjenek". (Vö. 2Kor 8,14c)

Jössz vagy maradsz az árnyékban?