Bodobácsok versenyfutása

2024.07.21

A verőköltő bodobács, más néven suszterbogár tavasszal lepi el kertjeinket. A poloskák alrendjébe tartozó bogárnak rokonaival ellentétben nincsenek bűzmirigyei, és repülni sem tud. Egyáltalán nem tesz kárt a kertben, sőt inkább hasznos azzal, hogy eltakarítja az elhullott apró rovarokat, gilisztákat és növényi maradványokat. 

Sokszor ezek a piros bogarak óvodás korú gyermekeink első "háziállatai". Tejfölös pohárba gyűjtik őket, hogy aztán kiöntsék a járdára a kupac piros bogarat, és levélnyéllel vagy apró gallyal terelgessék a hanyatt-homlok menekülő ízeltlábúakat a kijelölt versenypályán a cél felé. Minthogy ők az első nyáj a kis pásztorok keze alatt, rajtuk tanulják meg, hogy elég néhány pillanatnyi, lankadó figyelem, és az egész bogársereg szétszalad.

Ez a tapasztalat életünk útján számtalanszor visszaköszön. Terelgetni csak folyamatos, előrelátó, jószándékú igyekezettel lehet. Egy csöppnyi kihagyás, és szétszélednek a ránk bízottak. Annyi minden érdekli őket, annyi irányba éreznek vonzást, hogy nehéz megtartani őket egyazon úton. Erővel nem is megy. Ahogy az apostoloknak, nekünk is követnünk kell Jézus tanácsát, és időről időre el kell vonulnunk "egy elhagyatott helyre, hogy magunkban legyünk" Krisztussal (vö. Mk 6,32b-c), és megpihenjünk nála. Csak "az ő révén van [...] szabad utunk az egy Lélekben az Atyához. (Vö. Ef 2,18) Az imádságban megtisztulva megláthatjuk, hogy az ezerféle vonzás és rabul ejtő ragaszkodás erdejében szétszéledő nyáj hogyan egyesíthető Krisztusban "új emberré teremtve, egy testben kiengesztelve Istennel kereszthalála által." (Vö. Ef 2,15-16) Ha magam az ő "nyája maradékához" tartozom, átélem Isten békéjét, és szétosztom azt a rám bízottaknak, hiszen ő "eljött, hogy békét hirdessen [...] a távollevőknek, és békét a közellevőknek" (vö. Ef 2,17), akkor "nem félnek és nem remegnek többé" (vö. Jer 23,3-4), és Isten velük együtt "a nyugalom vizéhez terel, és lelkemet felüdíti." (Zsolt 22(23),2b-3a)

Pihenj nagyot Krisztusnál!