Az éjjeliszekrény

elmélkedés Virágvasárnap szentírási szakaszaihoz

Ágyam mellett van egy éjjeliszekrény. Erre teszem le a kislámpát, ébresztőórát, zsebkendőt, meg azt a könyvet, amely elalvás előtt Istenhez emeli a lelkemet. Ez a tenyérnyi szekrényke Jézusra emlékeztet. Az Úrra, aki lekucorodik mellém, "hogy igéjével támaszom lehessen, ha megfáradtam. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy [Istenre] hallgassak, mint a tanítványok." (vö. Iz 50,4) Ebben a kisszekrényben Üdvözítőnket látom, aki "példát adott nekünk az alázatosságra, [...] hogy kínszenvedésének tanítását megértsük, és társai lehessünk feltámadásában." (Collecta)

Mert "Krisztus Jézus, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött." (Fil 2,6-7a)

Kicsinyként, jelentéktelenül kuporodik mellém. Ha már felkeltem, és teszek-veszek nagy fordulatszámmal, sokszor észre sem veszem. Csak akkor kerül a látószögembe, ha az ágyamra roskadok. Ekkor tűnik fel, hogy ott van, és kezem ügyében tartja azokat a dolgokat, amelyek a csend, a hallgatás idejének kísérői. Kislámpa és könyv az elalváshoz, zsebkendő egy utolsó orrfújáshoz, ébresztőóra a csend idejének kijelöléséhez. Úgy tűnik, fontos neki a csend és a hallgatás. Odaül az ágyam szélére a szekrényke képében, és őrzi a csöndemet. Megrendítő, ahogy a szenvedéstörténetet Márk evangéliumában ugyanez a csönd és hallgatás jellemzi. Krisztus hallgat a hozsannázó tömegben, hallgat Pilátus előtt. Egyesek dicséretként, mások szidásként vágják a fejéhez, hogy ő Izrael királya. Kiderül az is, hogy ő az örök Főpap, akit "a főpapok csak irigységből adtak [Pilátus] kezére." (Vö. Mk 15,10). Ám ő szinte végig nem szól semmit. Valóban Király és Főpap, de kiléte csendbe burkolózik; csak halálát és feltámadását követően tárul fel az őt hallgató tanítványok előtt. És ez a Krisztus odaül az ágyamhoz, hallgatja éjjeliszekrényként a szuszogásom. Jelenlétében hízik bennem a csönd és a béke. Megcirógatja homlokom. Kiszolgáltatott vagyok álmomban, mint ő kínszenvedésében. Vízszintesből látom a dolgokat, mint ő eleséseikor. Neki nem jutott enyhület, hogy én enyhületet találjak. Szeretném viszonozni szeretetét, önfeláldozását. Szeretnék én is odaülni az ágya mellé. Csendesen, hallgatagon, mint egy éjjeliszekrény.