Árvíz

elmélkedés az Évközi 2. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

A klíma-katasztrófa egyik jele az egyenlőtlen csapadék-eloszlás. Bár ma is megvan az égövünkön szokásos csapadékmennyiség, ez azonban rapszodikusan, alig pár alkalommal zúdul le. A hirtelen érkező esővíz villámárvizeket okoz, amelyek törnek-zúznak, letarolnak mindent, sivárságot, romokat hagyva maguk után. Egy-egy ilyen pusztítás után próbál ugyan a természet magához térni, ám a szennyezett iszappal elöntött földek egy ideig nem teremnek, a kidöntött fák helyébe majd ősszel kell újakat ültetni, az egykor dús vegetáció helyén pedig sokáig csak gyomok nőnek. Hosszú időbe telik, míg a kultúrtáj ismét gazdag flórának és faunának ad otthont.

A gyönyörvadász fogyasztói társadalom mindenütt élményt keres, és villámárvízként csupaszra dózerolja az egykor virágzó emberi kapcsolatokat. Ahol korábban egymásért élő, jóban-rosszban kitartó családok közösségeiben nőtt fel a következő generáció, ott most egyre több a hajótörött, és a fogyasztói szokásokat leuraló mesterséges intelligencia olyan célokat állít eléjük, amelyek eléréséért föladják lassan az utolsó értékeket is, amelyeket megörököltek az előző generációtól. Nemcsak a külvárosok, ipartelepek, rozsdaövezetek telnek meg szeméttel, hanem a lelkünk is. Mindettől egyre inkább ingerültek, arrogánsak, bénultak és döntésképtelenek leszünk.

Isten azonban nem mond le rólunk. Amikor Jeruzsálem csupa rom, újjáépítői pedig kiábrándultak és reményvesztettek, a próféta megláttatja velük a teremtő Isten tervét: "Nem hívnak többé "Elhagyottnak", sem országodat "Pusztaságnak" hanem így neveznek: "Gyönyörűségem", és országodat: "Menyasszony", mert az Úr örömét találja benned." (Iz 62,4a) Jézus anyja is látja az ideges, üres tekintetű embereket, akik csak birtokolni, szórakozni tudnak, és már fogalmuk sincs, hogy kell ünnepelni, mert "Nincsen boruk" (vö. Jn 2,3). Látja, hogy kifogyott a lelkükből minden aranytartalék, elszivárgott belőlük minden tudás, amit őriztek nagyszüleik emlékeiből. Nekik már csak vizeskorsóik vannak, mert minden praktikussá, megvásárolhatóvá vált az életükben. Mária mindezt látja, fiára néz bizalommal, és azt mondja nekünk, a keveseknek, akik még figyelünk rá: ne csüggedjetek, hanem

tegyetek meg mindent, amit csak mond!" (vö. Jn 2,5)

Aznap Kánában helyreállt a teremtés, az Isten terve, az Éden, a tejjel-mézzel folyó Kánaán - aznap 600 liter mézédes bor idézte fel: Isten nem méricskél szeretetével, mert a szeretetet pazarló. "A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz." (1Kor 12,4) Hagyjuk, hogy eltöltsön minket a Lélek a teremtés szépségével, hagyjuk, hogy eliszaposodott kapcsolataink megteljenek újra élettel, kidőlt jó szokásaink helyét újra erények vegyék át, és romba dőlt közösségeink Isten násznépe legyenek. "Mindezt [...] egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek." (1Kor 12,11)