Almás pite vagy pités alma

elmélkedés Nagyböjt I. Vasárnapjának szentírási szakaszaihoz

Minden család máshogy készíti az almás pitét. Van, aki az almán kívül diót is tesz a töltelékbe, van, aki citromhéjat reszel a tésztába. Van, aki édesebbre készíti az almareszeléket, van, akinél a gyümölcsös íz dominál. Van, aki pépesre reszeli az almát, van, aki direkt darabosra hagyja. A legnagyobb különbség mégis abban van, ki hogyan szereti az almás pitét: sok almával és kevés tésztával, vagy sok tésztával és éppen csak ízesítésként almával a tészta alja-lapja között. Ez azonban egyáltalán nem ízlés kérdése; sokkal inkább abban keresendő a különbség oka, hogy ki hogyan tekint a pitére: egytálétel utáni édes tésztaként vagy a főfogás után kínált desszertként. Eszerint tesz kevés vagy sok tölteléket a pitébe.

Ha Jézus megkísértésének történetét hallgatjuk Márk evangéliumának szűkszavú közlésében, felmerül a kérdés, miben állt a sátán kísértése. Márknál az egész evangélium ad erre választ. Eszerint Jézus küldetése az Atya akaratának teljesítése. A sátán ettől akarja eltántorítani. A szenvedés elkerülése, látványos sikerek elérése, meg nem értettség helyett elvárások teljesítése a kísértés mérföldkövei. Ezekre mondott nemet Krisztus, és helyreállította a paradicsomi állapotot, ahol "vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki." (Mk 1,13b) Bennünket is megkísért a cseppfolyós társadalomban a kellemes, a trendi, a fincsi keresése. Ám Isten szövetséget köt velünk és a ránk bízott világgal, hogy kiment az önzésnek ebből az áradatából, "amely elpusztítja a földet" (vö. Ter 9,9-11).

Ez a szövetség a "keresztség [...] [amely] könyörgés az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által". (Vö. 1Pét 3,21)

Mi döntjük el, milyen pitét akarunk. Minket nem az irányít, ki hogyan szereti, mit szokott meg, mire ácsingózik. A kellemes, a trendi, a fincsi nem cél. Keresztényként Isten szövetségét megtartva döntünk, hogy főfogást vagy desszertet akarunk-e, és ennek megfelelően cselekszünk.